Gondolatok Háza

Az egyetemről jövet hazafelé mindig gondolkodni szoktam, ha egyedül vagyok. Néha csak a barátnőmről ábrándozok, de van hogy más érdekességeken gondolkodom. Múltkorában rengeteg dolog felvetődött bennem azalatt a 20 perc alatt.
Az egyik ilyen dolog az volt, hogy mi lenne, ha az emberek fizetséget kapnának a segítségért. Az egész úgy merült fel bennem, hogy a földszinten két kijárat van az egyetem egyik épületében. Az egyik a mozgáskorlátozottaknak van fenttartva, viszont ahhoz, hogy az az ajtó kinyíljon meg kell nyomni egy csengőt, ami jelez a portásnak. És egy mozgáskorlátozottnak még az sem olyan könnyű. Ott állt egy mankós fiú, és a WC-ből 2-en is kijöttek viszont egyik sem segített neki. Szerintem nem lett volna túl nagy dolog megnyomni egy csengőt, de mindegy. Vajon megnyomták volna, ha adtam volna érte 500 Ft-ot? Vajon átadná-e a helyét egy idős hölgynek egy suhanc, ha fizetne érte? Ebből a gondolatmenetből eljutottam egy ismerős kérdéshez: Vajon mindent meglehet venni? Szerintem ez egy emberfüggő dolog. Nekem akármennyit fizethetnének se a családom, se a barátnőm, se a barátaimat nem adnám el. Bár nekem ők mind nagyon fontosak. Nem tudom. Viszont a barátnőmtől is megkérdeztem, hogy ő segítene, ha fizetnének. Ő azt mondta, nem tenne meg több dolgot csupán a pénzért. Szerintem ő pont egy kivételes ember, akit ez nem vonz.
Egy másik dolog... Vajon milyen más érzékszervek jöhettek volna létre? És ha létrejöhettek volna, akkor miért nem jöttek létre? Vannak bizonyos barlangi vakrákok. Ezek egyszerűen nem látnak azért, mert a barlangban sötét van, és nincs is szükségük a látásra. A denevérek is a sötétséghez szokottság miatt alakították ki a különleges koordináló képességük. De a látáson, halláson, szagláson, ízlelésen, érintésen kívül milyen képességeink lehetnének? Lehetne például érezni a teret? Nem látni, nem tapintani, hanem érezni. Más azóta sem jutott eszembe, de biztos lehetne sokminden. De ha van élet máshol is a Földön kívül, akkor vajon nekik más érzékszerveik alakunának ki, mint itt? Ebből később odáig jutottam, hogy milyen nem létező dolgok lehetnek máshol. Egyik posztomban a nem létező színekről is szóltam. De lehetnek-e más ízek is, mint amiket most ismerünk? Lehetnek-e más érintésűek a tárgyak, és még sorolhatnám... Ezzel egyetlen egy nagy baj. Az ember képtelen elképzelni olyat, amit nem ismer. A szörnyeket, szellemeket, és más képzeletbeli dolgokat is az ismert világunkból hozták létre. Mi nem vagyunk istenek, nem tudunk teremteni, még képzeletben sem.
Aztán nemrég egyik barátommal beszélgettünk egy általa nézett animéről, amiben ilyen erőteljes kérdések merültek fel. Az egyik amiről sokat tárgyaltunk az az, hogy ha választani kéne 10 ismeretlen ember élete, vagy egy szerettünk élete közt, akkor mit választanánk? Én valószínűleg a 10 embert választanám, egyszerűen azért, mert logikailag ez az észszerű döntés. Érzelmileg viszont nem ez lenne a helyes. Tovább folytatva a beszélgetést, eljutottunk oda, hogy 10 ember, vagy a saját életünk? Furcsa módon ő azt mondta, hogy sajátmagát választaná. Engem ez meglepett. Bennem ilyen fel sem merült volna. Ebből végül eljutottunk oda, hogy 20 bűnöző, vagy 10 ártatlan, és jó ember? Hát igen... ezek már valóban komoly morális kérdések. Viszont ilyeneken elég gyakran gondolkodok, úgyhogy nekem ezekkel kapcsolatban már megalapozott gondolataim vannak. De vajon, ha ott állnék, akkor is így gondolnám?

Mostanság nem jó a netem itt Debrecenben, de majd megpróbálom megjavítani. Ennek következménye képpen úgy döntöttem, hogy írok magáról az Internetről.

Először is a történelmi vonatkozásai. Én annyit tudok, hogy először katonai célokból hozták létre, de találtam egy megbízható forrást, ez majd többet elmond.
Az Internet története az 1960-as évekre nyúlik vissza. 1969-ben az USA Hadügyminisztériuma telefonvonalon egy kísérleti jellegû, csomagkapcsolt hálózatot hozott létre (ARPAnet: Advanced Research Projects Agency Network). A hálózathoz egyre többen kapcsolódtak hozzá (pl. oktatási és kutatási intézmények). Az ARPAnet mellett létrehozták a hasonló technológiával mûködõ MILnet (Military Network) hálózatot, és 1983-ban a két hálózatot összekapcsolták. Az ARPANET-hez ezután több hálózat is hozzákapcsolódott; pl. a MInet (a MILnet európai megfelelõje), a SATnet és WIDEBAND (mûholdas hálózatok), az NFSnet (National Science Foundation Network), a BITnet (Because It's Time Network), a USEnet, stb. Így alakult ki az, amit ma Internet néven ismerünk. Az 1990-es években már a nagy számítógépes kereskedelmi szolgáltató központok (CompuServe, America Online, stb.) is elérhetõek lettek az Interneten keresztül és az üzleti alkalmazások köre azóta is rohamosan bõvül. Jelenleg több tízezer különbözõ számítógépes hálózat érhetõ el az Interneten, kiszolgálva több tízmillió felhasználót. Az Internet az intézményeken belüli információ szervezésére is hatással van: kialakult az intranet, az Internet technológiáját használó vállalati információs rendszer.
Röviden ennyit a történelmi mivoltáról.

És most jöjjön az a rész, ami az oldalhoz kapcsolódik.
Az Internet (nagybetű, hiszen csak egy van belőle) a mai világ fejlett részein szinte természetes dolog. Ha megakarsz valamit tudni, akkor rögtön mész az Internetre. Ha kell valami a gépedhez, letöltöd az Internetről. Viszont mondják, hogy az Internet rossz, hiszen rengeteg olyan dolog is van rajta, ami szenny, hazug, mocskos. Ezzel teljesen egyetértek, de ettől függetlenül nem nevezném teljesen rossznak. Ha valami olyat látunk, amiről tudjuk, hogy rossz, akkor nem kell megnézni. Én szoktam ilyen szennyoldalakat látogatni, és jókat tudok rajta nevetni, vagy éppen megbotránkozni. Például, ha egy oldalon közzétesznek egy videót, amin egy gyereket elver az anyja, akkor miért az oldal a megbotránkoztató? Ők csak megmutatták, hogy ilyen is van. Nem a webhelyet kell elítélni, hanem azt aki művelte. Nem értem miért egy oldalt kell lehúzni amiatt, ha mások a nyomorultak. Ilyen például a puruttya. Mindenki mondja, hogy mennyire undorítóak a szerkesztők, miközben ők csak megmutatják mennyire aberrált emberek is élnek a világon (bár azt hozzáteszem, hogy nemrég egy valóban botrányos posztot raktak közé, amiért csak a szerkesztőket lehet felelősségre vonni). De ott van a napiszar. Ők fikablognak nevezik magukat. Na ott már tényleg szánalmas emberek a szerkesztők. Semmi értelmeset nem raknak ki, csak fikázzák az embereket. Oké, nem kellene pénzzel, egy szál bugyiban, karddal pózolgatni. De ha valaki azért kerül ki, mert egy csúnya piros sapka van rajta, akkor azt nem értem. Mi ebben a lenézendő? Vagy miért kell a romákat is bántani, ha például egy Ladával pózolnak. Én is nagyon szívesen elfogadnék egy Ladát, és még büszke is lennék rá. De gondolom azért teszik ki őket, mert romák. Ugyanmár... nem egy olyan roma barátom van, akit többe nézek, mint néhány magyart. A lényeg, hogy azon a blogon valóban nincs semmi értelmes. De ha valaki szereti, akkor had szeresse. A lényeg, hogy az Internet nem káros, hanem hasznos... csak kifejlett értékrendszerrel kell használni.
Nemrég beakarták vezetni az .xxx-et a .com helyett a pornóval kapcsolatos oldalakon. A kifogás viszont az volt, hogy akkor jóval többször néznének .xxx végű weboldalakat, mint .com végűeket. A kérdés: és akkor mi a fasz van? Egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy ez miért lenne káros bárkinek, ha több .xxx végű oldalt nyitnának meg, mint mást. Nem tudom mi lett az ügy vége, vagy tart-e még, de annyira nem érdekel. Ezt most csak mellékesen jegyeztem meg.
Az Internet viszont káros is tud lenni. Függővé teszi az arra hajlamosakat. Bevallom őszintén, hogy néha én is elülök egész nap a gép előtt. De ha valaki mondaná, hogy menjünk sörözni, rögtön kinyomnám a picsába, és már a kocsmában ülnék. Nem azért gépezek, mert azt akarok, hanem mert mást nem tudok csinálni. De vannak akik inkább a neten lógnak, minthogy a barátaikkal/barátnőikkel foglalkoznának. Szerintem ez rossz dolog. Lehet ott is ismerkedni persze, de nem hinném, hogy sokkal többet tudna segíteni bármiben is egy olyan ember, akinek csak az álnevét ismerjük, mint egy olyan, akinek szószerint sírhatsz a vállán. A szülőknek programot kellene biztosítani a gyermekeiknek (mert ez többnyire fiatalkori "betegség"), vagy korlátozni/ellenőrizni a számítógép használatát.

Na jó! Már nincs kedvem erről írni. Majd máskor másról.

Most csak linkelek egyet, a szerelemről. Talán majd egy későbbi posztomban én is megfogalmazom mi is lehet az... szerintem.

link

A szerelem valódi mivoltától függetlenül én szerelmesnek érzem magam, és nagyon szeretem az édes ciccámat!
 

Az ember a legtöbb információt a világról szemei segítségével szerzi. Ezek az információk csakis színekből állnak. Igen, tudom... mindennek van formája is. De egy test formáját a szélei adják meg. És a szélek a színek segítségével különböztetjük meg. Tapintás esetén ez természetesen nem így van, de a látásnál igen. A színek alapvető részei az életnek, mégse értékeljük őket eléggé. Ma már egyre kevesebben csodálják a naplementét, a szivárványokat, a csillagokat, stb. Sajnos én is így vagyok vele, de azért nem egyszer volt már, hogy megálltam, és csak ámultam a naplementére.

Viszont a színek másokat is megfogtak. Nem vagyok benne biztos, de szerintem az inkáknál volt egy történet, ami így szólt:
Egyszer a Nap beleesett egy tóba. Ezt meglátva a Szivárvány rögtön odasietett hozzá, és kimentette. Hálájaként a Nap megajándékozta a Szivárványt színekkel.
Más színekkel kapcsolatos mondákat nem ismerek, de biztos van még sok. Hisz a vallásokban, mítoszokban alapvető dolgokról mesélnek, ahogy a színek is azok.

A rajztanárom mondta, hogy egy szín nem létezik önmagában. És teljesen igaza van. Nincs a világon két ugyanolyan színű pont, kivéve a világűr feketéje. Tudtommal ezt mattnak hívják, de nem vagyok benne biztos, szóval maradjunk a feketénél. Viszont a világűrnek nincs színe. Az univerzum feketéje nem egy szín, hanem épp a színek teljeshiányossága. Ugyanazt a nem létező színt látjuk, amikor egy teljesen fénymentes helyen vagyunk. Ebből az következik, hogy a fény ad színeket. Ha nem lenne fény, akkor színek sem lennének (bár ez egyértelmű). De vajon vannak-e más színek is, azokon kívül, amiket mi ismerünk? Az informatika jelenleg 256*256*256 féle színt használ, ami pontosan 16.777.216 különböző színt jelent. Azért megfelelő ez az érték, mert az emberi szem már nem mindet tudja megkülönböztetni, így a képek nem pixelesek, hanem folytonosak a számunkra. De ha vannak más árnyalatok is a világon, akkor azt tudná-e kezelni az infomratika? Nem ez a legfontosabb kérdés ezzel kapcsolatban, de ez is egy a sok közül. Nem állítom, hogy nincsenek más színek a világon, de nem tudom elképzelni, akárcsak a térbeli 4 dimenziót. Hogy is tudnám elképzelni, hiszen én ezek között nőttem fel. A színek nem olyan dolgok, amiket meg lehet teremteni. Ezek vannak, és lesznek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs más szín, hanem azt, hogy mi nem tudunk újakat alkotni... szerintem. Hisz a vakoknak sem lehet elmagyarázni, hogy milyen a piros, vagy a zöld. Sőt... azt sem lehet nekik elmagyarázni, hogy amit ők látnak, az fekete. Vagyis az a szín nélküli fekete. Szerintem ők ezt nem tudják megérteni. Hogyan láthatnának bármilyen színt is, ha nem is látnak? Nincs miből építkezniük, el sem tudják képzelni mi az a szín, és mások mégis azt mondják nekik, hogy látnak valamilyen színt. Persze ez csak a vakon születetteknél van így. Nem állítom, hogy valóban nehéz ezt nekik megérteni, de én nem tudnám elképzelni azt, amiről semmit nem tudok.

A rajztanárom azt is mondta, hogy minden színnek van valamilyen érzelmi hatása az emberre. Meleg, vagy hideg. Ezek alapján is szokták őket csoportosítani. Összesen két szín van, amelyek ilyenek is és olyanok is: barna, lila. Minél pirosasabbak annál melegebbek, és minél kékebbek annál hidegebbek. De vajon akkor is a kék lenne a hideg szín a piros pedig a meleg, ha pl a tűz kék lenne, és a jég piros? Vagy ezeknek semmi közük a környezeti dolgokhoz, és csak az ember ilyennek érzi a színeket? Vajon az állatok is ugyanígy éreznek a színektől függően?

A színekről itt még sok okosat meg lehet tudni.

Szerintem a jobb kéz használata nem társadalmi okok miatt alakult ki, hanem többnyire a genetika miatt van. Végül gyanum beigazolódott. Ezt a kis forrást a Wikipédiáról szedtem (amiben nem szabad teljesen megbízni, hiszen bárki szerkesztheti azt, így hülyeségeket is írhat bele):
"...nemcsak a genetika az oka, hanem a társadalmak a balkezességet elutasító hagyományai is. A balkezesség nem megszokás, hanem biológiai alapokon nyugvó, a balt a jobbal szemben előnyben részesítő kézhasználat."
Majd azt is olvastam benne, hogy ez a "domináns kézhasználat" már a majmoknál is megfigyelhető. Ebből rögtön következik, hogy egyáltalán nem a társadalom miatt fejlődött ki. Szó volt még benne, hogy hogyan alakulhat ki a balkezesség, annak előnyeiről, hátrányáról, történelmi vonatkozásairól. Itt olvashatod a cikket, ha érdekel.

A történelem során rengeteg olyan híres ember született, aki balkezes volt: Arisztotelész, Isaac Newton, Nikola Tesla, Ludwig van Beethoven, Pablo Picasso, Leonardo da Vinci, Petőfi Sándor, stb. Nélkülük nem tartanánk itt, ahol most. És hogy van-e összefüggés a magas intelligancia, és a balkezesség között azt nem tudom. Viszont a Wikipedia mind a kettőt állítja:
"A balkezesség, kreativitás és intelligencia között van összefüggés..."
"Nincs direkt összefüggés a balkezesség és a magas intelligencia között."
Köszönjük Wikipedia!
Szerintem nincs összefüggés, hisz a jobbkezesek közt is vannak kiemelkedő személyek.

Sosem értettem, hogy a bal miért rossz. Miért lenne bárki kevesebb attól, hogy a bal kezét részesítni előnyben? Ez csak egy tulajdonság, olyan mint az, hogy valaki szőke, vagy barna. Miért alakult ki az, hogy a bal az rossz? Balszerencse, ballépés, balcsillagzat (a balvégzet jelképe), balsors, balfasz, baljós, kétbalkezes, stb. Még a latinban is felfedezhetjük a bal "gonosz" mivoltját. És a jobb miért jobb? Na ez így elég hülyén hangzik, de remélem érthető, hogy mire gondolok. Miért lenne szerencsétlenebb az, aki balkezes? Ő nem nyerhet a Lottón? Neki nem lehet boldog élete? De miért? Szerény véleményem szerint ez egy nagy szarság. Kb annyi értelme van ennek is, mint a babonáknak. A babonák is hülyeségek... Ne menj át a létra alatt, mert BALszerencséd lesz. Ugyanmár... miért lenne? Ezt is csak kitaláltak. Nincs se a babonáknak, se a balkezességnek semmilyen alapja. A régi emberek találták ki, hogy legyen mivel ijesztegetni egymást. Lehet, hogy olyannal senki sem akart házasodni, aki balkezes volt, és még a saját szülei is tartottak tőle. El is tudom képzelni az akkori emberekről, akik azért öltek meg másokat, mert ő szerinte a Föld nem lapos. Na de nagyon eltértem a tárgytól. Szerencsére a mai torz világban már elfogadott a bal kéz használata, sőt egyre többen vannak. De vajon voltak-e szorongásai régebben azoknak, akik nem tudtak írni a jobb kezükkel? És azokkal mi van, akik mind a két kezüket ugyanúgy tudják használni? Ők félig rossz, félig jó emberek?

Ezekre a kérdésekre szerintem egyszerű a válasz, és szerintem az egész balkezesség is egy egyszerű tulajdonság. Szerintem nem több, és nem is kevesebb az az ember, aki nem jobbkezes. Csak azt nem értem, hogy miért alakult ki ez az ellenszenv akkoriban a balkezesekkel szemben.

Gondoltam összedobok egy posztot, csak nem tudtam miről. De aztán hirtelen a fejembe ötlött... miért is ne pont az írásról írnék?

Nos... az írás kialakulása szerintem az emberiség egyik legnagyobb találmánya. Képzeljük el milyen lenne, ha nem lenne írás. Ha valaki sokat tudna, akkor halála előtt el kellene mondania mindent egy személynek, annak a valakinek meg kellene jegyeznie mindent, majd neki is muszáj lenne továbbadnia, annak ismét megjegyeznie, és így tovább... De ha a gondolatainkat, emlékeinket, tapasztalatainkat papírra tudjuk vetni, akkor már akár milliók számára is örökre fennmaradhat a tudásunk. Igaz a mai világban már nincs olyan nagy jelentősége, mint régen, de nem tartanánk itt, ha eddig nem lett volna. Mellesleg ha írás nem lenne, akkor ez a blog se létezhetne.
Az első íráshoz hasonló maradandó alkotásai az embernek a barlangrajzok voltak. Ezeket vérrel, vagy különböző nedvekkel festették fel, így megörökítve a fontosabb eseményeket. A valódi írás egyszerre több helyen jelent meg a Földön. Kínában a mai napig használják az akkor létrejött Han-írást. Az ország megpróbálkozott már átállni erről az írásmódról, de annyira beleszövődött a kultúrájukba, hogy ez szinte lehetetlen. Egyiptomban a híres hieroglifák terjedtek el. Ezek egyértelmű jeleket használtak, melyet a mindennapi életben és a tudományokban egyaránt lehetett használni. Egyiptom és a hieroglifák szinte egyszerre jöttek létre. Így ez az írás 3000 éven át is életben maradt. Engem még az inka csomóírás nyűgöz le. Mai napig nem tudták megfejteni. Nagyon furcsa, és számomra csodálatos ez az írás mód (az inkákat egyébként is nagyra tartom, hisz nagyon fejlett tudományokkal rendelkeztek). De vajon ha mi csomóírást használnánk, akkor a jelenleg használatos latin írásunkat is ilyen nehezen fejetnénk meg?

Kicsit fáradt vagyok, szóval nem nagyon pörög az agyam, úgyhogy ennyire futotta most. Inkább történelmi poszt volt ez, mint elgondolkodtató, de majd legközelebb remélem jobb lesz.

 

Barlangrajz	Han-írás	Hieroglifák
Latin betűk, számok, jelek és Baerille írásjelek (vakírás)	Csomóírás

Üdvözlök mindenkit a blogom!

Ez az első poszt, amiben a blogról, és magamról ejtek pár szót.

A blogon mindösszesen a gondolataimat fogom leírni. Arról fogok publikálni, ami éppen foglalkoztat, érdekel. Szóval lehet, hogy az univerzum elképesztő, és csodálatos dolgait fogom ecsetelni, de az is lehet, hogy csak a szúnyogok idegesítő zümmögéséről fogok halandzsázni. A legfontosabb viszont: a blogot csak magamnak hoztam létre. Nem lesz ez az oldal számomra se több, se kevesebb a nézettségtől függően. Egyszerűen csak azért írok, hogy megmaradjanak a gondolataim... nem másoknak, magamnak. Felmerül a kérdés. Akkor mégis miért nem csak egy füzetbe írok, miért osztom meg másokkal is? Ennek több oka van:
1. Mivel próbálok értelmes, és érdekes témákról írni, ezért várom az intelligensebb emberek reakcióit, válaszait, kommentjeit. Ezekből én is tanulhatok, és formálhatom tovább az elmém.
2. Továbbá, én úgy tartom, hogy mások gondolkodásának megismerése nagyon fontos, hasznos. És ha valaki ugyanígy látja, akkor elolvasván a posztokat betekintést nyerhet az én gondolkodás módomba, ezzel is okosítva magát.

Most pedig magamról pár szót. 1991-ben születtem, és egy kis településen nőttem fel. Középiskolám egy neves szakközépiskola volt, ahol 4 évig kollégista voltam. Ott informatika szakon végeztem. Jelenleg a Debreceni Egyetem egyik diákja vagyok, továbbá albérlő. De a legfontosabbat ki ne hagyjam: van egy csodálatos családom, egy még náluk is csodálatosabb barátnőm, és még nagyon sok barátom. Egyszóval boldogság, amerre csak tekintek.

Röviden ennyit szerettem volna írni kezdésnek. Remélem elnyerte a tetszésed. Ha nem, akkor az sem baj.