Az egyetemről jövet hazafelé mindig gondolkodni szoktam, ha egyedül vagyok. Néha csak a barátnőmről ábrándozok, de van hogy más érdekességeken gondolkodom. Múltkorában rengeteg dolog felvetődött bennem azalatt a 20 perc alatt.
Az egyik ilyen dolog az volt, hogy mi lenne, ha az emberek fizetséget kapnának a segítségért. Az egész úgy merült fel bennem, hogy a földszinten két kijárat van az egyetem egyik épületében. Az egyik a mozgáskorlátozottaknak van fenttartva, viszont ahhoz, hogy az az ajtó kinyíljon meg kell nyomni egy csengőt, ami jelez a portásnak. És egy mozgáskorlátozottnak még az sem olyan könnyű. Ott állt egy mankós fiú, és a WC-ből 2-en is kijöttek viszont egyik sem segített neki. Szerintem nem lett volna túl nagy dolog megnyomni egy csengőt, de mindegy. Vajon megnyomták volna, ha adtam volna érte 500 Ft-ot? Vajon átadná-e a helyét egy idős hölgynek egy suhanc, ha fizetne érte? Ebből a gondolatmenetből eljutottam egy ismerős kérdéshez: Vajon mindent meglehet venni? Szerintem ez egy emberfüggő dolog. Nekem akármennyit fizethetnének se a családom, se a barátnőm, se a barátaimat nem adnám el. Bár nekem ők mind nagyon fontosak. Nem tudom. Viszont a barátnőmtől is megkérdeztem, hogy ő segítene, ha fizetnének. Ő azt mondta, nem tenne meg több dolgot csupán a pénzért. Szerintem ő pont egy kivételes ember, akit ez nem vonz.
Egy másik dolog... Vajon milyen más érzékszervek jöhettek volna létre? És ha létrejöhettek volna, akkor miért nem jöttek létre? Vannak bizonyos barlangi vakrákok. Ezek egyszerűen nem látnak azért, mert a barlangban sötét van, és nincs is szükségük a látásra. A denevérek is a sötétséghez szokottság miatt alakították ki a különleges koordináló képességük. De a látáson, halláson, szagláson, ízlelésen, érintésen kívül milyen képességeink lehetnének? Lehetne például érezni a teret? Nem látni, nem tapintani, hanem érezni. Más azóta sem jutott eszembe, de biztos lehetne sokminden. De ha van élet máshol is a Földön kívül, akkor vajon nekik más érzékszerveik alakunának ki, mint itt? Ebből később odáig jutottam, hogy milyen nem létező dolgok lehetnek máshol. Egyik posztomban a nem létező színekről is szóltam. De lehetnek-e más ízek is, mint amiket most ismerünk? Lehetnek-e más érintésűek a tárgyak, és még sorolhatnám... Ezzel egyetlen egy nagy baj. Az ember képtelen elképzelni olyat, amit nem ismer. A szörnyeket, szellemeket, és más képzeletbeli dolgokat is az ismert világunkból hozták létre. Mi nem vagyunk istenek, nem tudunk teremteni, még képzeletben sem.
Aztán nemrég egyik barátommal beszélgettünk egy általa nézett animéről, amiben ilyen erőteljes kérdések merültek fel. Az egyik amiről sokat tárgyaltunk az az, hogy ha választani kéne 10 ismeretlen ember élete, vagy egy szerettünk élete közt, akkor mit választanánk? Én valószínűleg a 10 embert választanám, egyszerűen azért, mert logikailag ez az észszerű döntés. Érzelmileg viszont nem ez lenne a helyes. Tovább folytatva a beszélgetést, eljutottunk oda, hogy 10 ember, vagy a saját életünk? Furcsa módon ő azt mondta, hogy sajátmagát választaná. Engem ez meglepett. Bennem ilyen fel sem merült volna. Ebből végül eljutottunk oda, hogy 20 bűnöző, vagy 10 ártatlan, és jó ember? Hát igen... ezek már valóban komoly morális kérdések. Viszont ilyeneken elég gyakran gondolkodok, úgyhogy nekem ezekkel kapcsolatban már megalapozott gondolataim vannak. De vajon, ha ott állnék, akkor is így gondolnám?